Teheránban mutatkozott be a magyar animáció
Március első hetében rendezték meg a 11. Teheráni Nemzetközi Animációs Fesztivált, amelynek zsűrijébe egy holland, angol, német és két perzsa szakember mellett Mikulás Ferenc is meghívót kapott. A Kecskemétfilm ügyvezető igazgatóját – egyben a KAFF fesztivál igazgatóját – az iráni tapasztalatokról kérdeztük.
Minek köszönhető az iráni meghívás?
Több mint két éve az irániak kezdeményezték az együttműködést. A nagykövetük kért meg arra, hogy hadd mutatkozzanak be a kecskeméti fesztiválon, és a kérésnek örömmel tettem eleget. A közönségünk akkor találkozhatott először iráni alkotásokkal. A következő évben pedig személyesen tapasztalhattam meg Teheránban, hogy milyen elképesztő mérteket ölt az iráni animációs ipar, és milyen erényeket csillant fel. A tavalyi látogatásom során kaptam a meghívást az idei fesztivál zsűrijébe.
Mennyire volt sajátságos a teheráni fesztivál filmkínálata?
Rendkívül széles volt. A nemzetközi zsűrinek 178 filmet kellett végignéznie, amelyek között egyaránt voltak kiválóak és gyengébbek. Az előzsűri szerintem lehetett volna szigorúbb is, és akkor nem kellett volna minden nap reggel 9-től este 10-ig a közönségtől szeparált vetítőteremben ülnünk. A minőségre azonban az is jellemző, hogy a végső döntést hajnali kettőig tartó vitában tudtuk csak meghozni.
Magyar film volt-e a programban illetve a díjazottak között?
Voltak, és egyikükkel sem vallottunk szégyent, még ha fődíjat egyik kategóriában sem érdemeltük ki.
Iránban mit tudnak a magyar animációról?
Nem csak a meghívásom jelzi, hogy sokra tartanak bennünket, de a Magyar Művészeti Akadémia jóvoltából kiállítása volt a száz éves magyar animációnak, a Magyar Média Mecenatúra közreműködésével – versenyen kívül magyar filmeket mutathattunk be, illetve Magyarországról érkező szakemberek – úgy is, mint Orosz István, Kucsera Tamás Gergely, Kollarik Tamás és Ocskó György – előadásokat tarthattak. Orosz István nagy sikerű prezentációjáról még a Tehran Times is megemlékezett.
Milyen volt az egyórás magyar program fogadtatása?
A fesztivál minden programját óriási érdeklődés kísérte. Így aztán nincs abban semmi rendkívüli, hogy a magyar vetítésre is sokan voltak kíváncsiak. Érdekesebb, hogy a filmeket az ottani, Európából nézve meglehetősen szigorú szabályoknak megfelelően kellett szelektálni, és semmiféle testiségre utaló jelenet nem kerülhetett a vetítővászonra.
Mit érdemes tudni az iráni animációs iparról?
Ahogy már említettem, valóban ipari méreteket ölt Iránban az animáció. Jellemző, hogy a nemzetközivel azonos időben rendezett hazai fesztiválon 360 film versengett, a filmvásáron pedig 12 iráni stúdió kínálta a portékáit. De nem lepődhet meg az, aki tudja, hogy Irán nyolcvanmilliós ország, és csak a fővárosban nyolc millióan élnek.
Az iráni filmek nagyon különböznek az európai vagy amerikai alkotásoktól?
Nem nagyon. A formanyelvük legalábbis követi a nyugati trendeket. Amiben eltérőek, hogy sokkal több a harc és a vér bennük.
A kecskeméti fesztiválon nem csak Afrika filmesei mutatkoznak be, de Irán is jelen lesz. Mivel biztatná a hazai közönséget a program megtekintésére?
Minden kultúrának vannak sajátosságai. Az iráninak is. Érdemes bepillantani ebbe a világba, már csak azért is, mert más helyeken, fórumokon nem találkozhatunk az irániak alkotásaival. Igyekeztem Iránba csábítani magyar filmforgalmazókat, de senki sem látott üzleti fantáziát az utazásban. Marad tehát Kecskemét. Nem egyszeri és megismételhetetlen lehetőségről lesz szó, de nagyon ritka alkalomról. Azokat meg érdemes megragadni.
(Az interjút készítette: Borókai Gábor)
